A friss,fehér hó ropogott a talpam alatt. Ide-oda szökdécseltem,tetszett a hóropogás hangja. A macifüllel díszített sapkámat kihúztam a szememből,mert már alig láttam valamit. Liverpool ilyenkor,télen a legszebb.
Iskolatáskámat átraktam a másik vállamra,mert már eléggé fájt a hátam. Mikor már a házunk elé értem,kiszedtem a fülhallgatód a fülemből,ami egyébként be sem volt kapcsolva,s táskám mélyére süllyesztettem. Ugrottam párat a lábtörlőn,hogy teljesen leperegjen a hó a csizmámról. Dudorászva nyitottam ajtót,majd mikor becsuktam magam mögött,kiáltottam egyet.
-Anya! Megjöttem!
Nem jött válasz. Megpróbáltam még egyszer.
-Anya! Hahó! Megjöttem! - ordibáltam,miközben a lépcsőn mentem felfelé.
-Itt vagyunk! - jött a hang a konyhából. Visszafordultam,és egyenesen a nappali felé vettem az irányt.
Kíváncsi tekintettel csörtettem be a konyhába.Anya az asztalnál ült,mellette egy számomra ismeretlen férfival.
-Helló. - böktem ki értetlen fejjel.
-Lana,ő itt Daniel. - lelkendezett anyám. Szokatlanul nyugtalan volt.
-Örvendek. - fogtam kezet Daniellel. - Lana vagyok.
-Szintén. - mosolygott.- Daniel vagyok. Daniel Horan.
Jól kezdődik !! Érdekesnek tűnik, jól írsz, és odavagyok érte, hogy nem fanfiction. Várom az első részt !
VálaszTörlés