Komolyra fordítva a szót,őszintén remélem,hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. Jó olvasást nektek. Love,Chanel.
♥You're the first to me♥
Miután befejeztem a délutáni edzést,letusoltam,majd könyvvel a kezembe ledőltem az ágyra. Éppen a következő oldalra lapoztam,mikor megcsörrent a telefonom. A barátom, James hívott.
-Szia Édes. - szólt bele rekedtes hangján.
-Szia James. - köszöntem vissza mosolyogva.
-Mi lenne,ha a ma estét együtt töltenénk? - kérdezte. - Holnap szombat,nem kell iskolába menned.
-Hmm. Ez egész jól hangzik. - örvendeztem. - Átjössz,vagy én menjek át?
-Anyukád ma este dolgozik,igaz?
-Igen. - bólintottam.
-Akkor átmegyek én.
-Rendben,akkor este találkozunk.
-Már alig várom hogy lássalak.
-Én is,nagyon. Szörnyen hiányzol.Olyan rég láttalak.
-Ígérem este bepótoljuk az elmúlt két hetet.
-Rendben. Szeretlek,James.
-Én is Lana. De most le kell tennem. Hétre ott vagyok.
Kinyomta a telefont,én pedig vigyorogva bámultam a képernyőre. Annyira hiányzik már. Két hétig Wolverhamptonban kellett dolgoznia.
15 éves voltam,mikor megismerkedtem Jamessal. Barátként kezdtük,mert volt barátnője. Aztán egy évvel később szakítottak,és James teljesen magába borult. Én vigasztaltam,én álltam ki mellette. Később egymásba szerettünk,és összejöttünk. Azóta is együtt vagyunk. Igaz, volt olyan,mikor szünetet tartottunk 2 hónapig. Akkoriban nagyon sokat ivott. Egyszer meg is ütött,annyira részeg volt.. De azok az idők már rég elmúltak.
Letettem a könyvet az íróasztalomra,majd lementem a nappaliba anyuhoz elköszönni.
-Egyébként ma James itt alszik. - mondtam miközben egy almát majszolgattam.
-Igen? - húzta fel anyu a szemöldökét - Mármint itt tölti az éjszakát?
-Igen. Miért?
-Emlékszel mit mondtam,körülbelül egy hónapja. A védekezés fontos! Remélem eddig is használtatok óv..
-Anya! - szakítottam félbe. -Istenem.. - fogtam a fejem. - Szűz vagyok.
-Ohh. Elnézést. Jé,már ennyi az idő? - nézett az órára. - Rohannom kell,még elkések.
-Persze. Rohanj,nehogy elkéss. - nevettem fel kínosan.
-Ha van valami, hívj.
-Rendben.
-Szeretlek kicsim.
-Én is, de most menj,mert tényleg elkésel.
Bólintott,majd kiviharzott a házból. Sóhajtottam egyet,ledőltem a kanapéra,és bekapcsoltam a tévét.
Sehol sem ment semmi érdekes. Végül egy zenecsatornán hagytam,ahol valami szörnyű szám ment. Vártam,hátha a következő jobb lesz. Hát,várhattam.
Már majdnem meghaltam unalmamban,mikor csöngettek. Sikítva szaladtam ajtót nyitni,tudtam,hogy James az. Ahogy kinyílt az ajtó,a nyakába ugrottam. Mellkasába fúrtam a fejem,majd csókokkal kezdtem pecsételni bőrét. Pár másodperccel később ajkait az enyémen éreztem. A csókja hiányzott legjobban. Édes volt,mint mindig. Lábaimat a dereka köré fogtam, úgy cipelt be a nappaliba. Lerakott a kanapéra,és nagy nehezen abba hagytuk a puszilkodást.
-Szia. - köszönt,miközben nagy levegőket vett.
-Szia. - köszöntem vissza vigyorogva. Leült mellém,és megfogta a kezem. Magához rántott, aztán újra és újra megcsókolt.
-Annyira hiányoztál. - simogattam az arcát.
Nem válaszolt,hanem megint megcsókolt. Azt hiszem,ez a fő időtöltésünk.
Rengeteg lány irigykedik rám. Már hogy ne tennék,James minden lány álma.
Boldoggá tesz a tudat,hogy ő az enyém,és soha senki nem veheti el tőlem.
Felmentünk a hálószobámba. Amíg James zuhanyzott,átvettem a pizsim. Mindkét ablakomon lehúztam a redőnyt,hogy még véletlenül se lásson be senki.
James egy szál törölközővel a derekán tipegett ki a fürdőből. Egy kicsit elidőzött a szemem tökéletes felsőtestén.
-Tetszik? - kérdezte pimasz vigyorral az arcán.
-Nagyon. - kacsintottam,mire hangosan felkuncogott.
Azt hiszem, 7 vagy 8 hónapja vagyunk együtt. Lehet,hogy furán hangzik,de még nem feküdtünk le. Volt már olyan alkalom,hogy majdnem,de mindig félbe szakítottak. Eleinte meg úgy voltunk vele,hogy nem sietjük el. Természetesen James már nem szűz,hisz 23 éves.. Ezért is tartok attól, hogy mikor oda jutunk,rettentő béna leszek.
-Nézd kicsim. - mondta,miközben mellém feküdt. - Gondolkoztam,és arra jutottam,hogy..Én.. Le szeretnék veled feküdni. Több mint fél éve járunk,és még egyszer sem voltunk úgy együtt.
-Igen,ezen én is gondolkoztam. Sokat. És.. Én is le szeretnék veled feküdni.. Ha tudnád,hogy mennyire! - nevettem. - Csak tudod.. Te tapasztalt vagy. Nekem pedig te vagy az első. Félek,hogy béna leszek,és elrontom.
-Jaj, Édes.. - simított végig az arcomon. - Nem kell félned. Nem leszel béna,ebben biztos vagyok. Egy olyan lány mint te,nem ronthatja el. Bízz bennem.
Alig egy másodperccel később már csókolóztunk. Kockás hasát simogatni kezdtem,mire halk morgásokkal szakította félbe csókunkat. Mikor láttam hogy élvezi,körmeimet egyre erősebben mélyesztettem bele bőrébe. Hatalmas kezeivel megragadta a vállam,és maga alá teremtett. Tenyerét a csípőmön pihentette,de később már a fenekemet markolta. Egy pillanatra elváltak ajkaink,és mélyen egymás szemébe néztünk. Kérdő pillantást lövellt felém,mire én félénken bólintottam.
Az éjszaka hátralévő része csodálatosan telt. Végre megtörtént az,amire oly régóta vágyom.
Másnap délelőtt keltünk fel.
A konyhába érve találtunk az asztalon reggelit, mellette pedig egy cetlit.
'Kedves Lana!
Mikor te ezt olvasod,én már minden bizonnyal az igazak álmát alszom. Nagyon elfáradtam,ezért kérlek téged ne zavarj. Jó étvágyat a gofrihoz!
Ui.:Este vacsorázni megyünk Danielhez,a részleteket majd személyesen megbeszéljük. Szóval ne menj sehova!
Csók,Anyu.'
-Ki az a Daniel? - húzta fel a szemöldökét James
-Hát, még csak anyu munkatársa.
-Még csak?
-Valószínűleg összejönnek.
Aprót bólintott,majd száját pimasz vigyorra húzta a száját. Sejtem mire gondolt. Arcomat elöntötte a pír,és szégyenlősen lehajtottam a fejem. Meztelen lábamat kezdtem tanulmányozni,majd a padlót vizslattam. Nem mertem a szemébe nézni. Idegességemben alsó ajkam kezdtem harapdálni. Halkan felkuncogott, kezeivel lágyan megragadott,majd magához ölelt. Karjaim átkulcsoltam dereka körül,lábujjhegyre álltam,és nyakát puha csókokkal kezdtem borítani. Fejét nyakamba fúrta,mire óvatosan beletúrtam a hajába. Akkor nagyon szexinek,és szépnek éreztem magam. Habár,mellette mindig szépnek érzem magam.
Miután elfogyasztottuk a gofrikat,visszamentünk a szobámba felöltözni. Tegnap este mindketten láttuk egymást meztelenül,de én mégis a fürdőben vettem át a ruháim.
Egy fekete sortra,és egy szürke, 'no boyfriend, no problem' feliratos pólót. James lesett is,mikor először látott benne.
-Aha.Ezzel azt akarod mondani,hogy van valami problémád?
-Nem,dehogy. - nevettem fel. - Csak tetszik ez a póló.
-Igen,persze. - bólogatott kuncogva.
Negyed órával később teljesen rendbe szedtük magunkat,és eldöntöttünk,hogy elmegyünk sétálni.Tudom hogy anyu azt mondta,maradjak itthon, de estére csak hazaérek.
Kéz a kézben sétálgattunk Liverpool csendes utcáin. Előfordult,hogy beállt a kínos csend,de James ezt hamar megtörte.
-Egyébként,le sem tagadhatnád a tegnap estét. Anyukád is észre fogja venni.
-Mi? Ezt hogy érted?
-Amióta megtörtént,csak vigyorogsz.
-Nos igen.. - hajtottam le a fejem. - Tudod, nagyon sokat jelentett nekem.
-Hidd el,nekem is. De, hogyhogy nem fájt? Nem említetted,hogy rosszul érezted volna magad.
-Igen,ezen én is gondolkoztam,és arra jutottam, hogy miattad nem fájt. Igaz,kicsit kellemetlen volt,de nem fájt. Nem engedted,hogy fájjon. Nekem ez az egész csodálatos volt,annak ellenére,hogy egy picit kellemetlenül éreztem magam. Nagyon gyengéd voltál,és óvatos.
-Annyira szeretlek.
Elém állt,kezeivel körbe fonta az arcom, és lágy csókokat nyomott az ajkamra.
-Én is szeretlek.
-Nem tudom mi lenne velem nélküled. Talán még mindig innék,vagy rosszabb.. - sóhajtott.
-Tssss.. - csitítgattam. - De én itt vagyok neked. És örökre melletted leszek.
